HÍREK
Útvonal ide: HÍREK

Interjú minden idők legjobb női sakkozójával, a Sakkpalota Pedagógiai Program megalkotójával, Polgár Judittal

2016. június 06.

Mit jelent az Ön számára a tehetség fogalma?

A tehetség fogalmának lényege, hogy olyasvalamiről beszélünk, ami minden egyes gyermekben megvan. Nem minden területen egyformán, de minden gyerekben van tehetség, és a mi legfontosabb feladatunk, hogy ezt ne öljük ki belőlük. Ha pedig még segíteni is tudjuk, vagyis gondozzuk a tehetségét, akkor már nagyon nagy lépést tettünk előre az oktatás terén. 

Mikor derült ki Önről, hogy tehetséges a sakkban? Hogyan fedezték fel?

Az én esetemben ez már gyakorlatilag egy adott helyzet volt. Két nővérem, Zsuzsa és Zsófi már előttem járt, és én kislányként követtem az ő útjukat. Édesapám még mielőtt családot alapított volna elhatározta, hogy a gyermekeivel egy különleges formáját választja az oktatásnak, egy konkrét
területre összpontosítva. Zsuzsa kezdett először sakkozni, és nagyon szép eredményeket ért el. Mi pedig Zsófival szintén gyorsan beleszerettünk ebbe a csodálatos játékba, ami azóta is fontos része az életemnek.

Milyen más területen érzi még magát tehetségesnek?

A sakk mellett elsősorban a művészetek vonzanak. Nagyon szeretem a képzőművészetet például. De a sakkjátszmákat is lehet művészeti alkotásnak tekinteni. Egy-egy remekül megkomponált játszmának az áttekintésében a műértők, vagyis a sakkozók még sok évtized távlatából is örömüket lelik. Nekem is vannak olyan partijaim, amelyekre úgy gondolok vissza, hogy egy művészeti alkotást sikerült megalkotnom.

Fotók: Polgár Judit Sakk Alapítvány

Miként jellemezhető a szorgalom és a tehetség viszonya?

Kulcsfontosságú. A sikerben sokkal kisebb a része a tehetségnek, ám annál meghatározóbb az alázatos munkának. Az én eredményeimben is sok-sok ezer óra elemzés, játék van, ami nélkül nem érhettem volna el azokat a sikereket, amelyek ma a nevemhez fűződnek. A szorgalom, és a motiváció fenntartása tehát meghatározó a tehetséggondozás terén.

Meddig tart a tehetséggondozó és a szülő felelőssége, hol kezdődik a tehetségé?

A gyerekek helyett nem tudjuk elvégezni a munkát, ami az ő esetükben a tanulás. Ha jól csináljuk a dolgunkat, akkor nem vesszük el a bennük meglévő tudásvágyat, és helyes irányt mutatunk nekik, de az utat maguknak kell megtenniük. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell olykor bátorítani vagy fegyelmezni a gyerekeket, de alapvetően az a legfontosabb, hogy a motivációjukat tudjuk fenntartani.

Mennyire kell tehetségesnek lennie a tehetséggondozónak?

Nem azon a területen kell feltétlenül kiemelten tehetségesnek lennie, amelyiken az ismereteket szeretné átadni, hanem az a fontos, hogy szeresse, amit csinál, hogy örömét lelje a tehetséggondozásban, képezze magát, mindig találja meg a legjobb módszert arra, hogy meg tudja szólítani a gyerekeket.

Az Ön által kidolgozott és a Nemzeti Alaptantervbe is bekerült Sakkpalota Pedagógiai Program hogyan tudja a gyakorlatban alkalmazni az Ön tehetséggondozási tapasztalatait?

Ez egy teljesen más jellegű program, mint amiben mi felnőttünk a nővéreimmel. A mi szüleink minden mást maguk mögött hagyva, hatalmas elkötelezettséggel, kizárólag a mi nevelésünkkel foglalkoztak, és persze mindketten pedagógusok. Kivettek minket az iskolából, magántanulók lettünk, és időnk nagy részében egy tevékenységre, a sakkozásra összpontosítottunk. Akkoriban ennek komoly társadalmi visszhangja volt, a szüleinket még a börtönbe zárással is megfenyegették. A világ azonban azóta sokat változott, sokkal tágabbak a lehetőségek mindenki számára. A digitális kor pedig egy egészen új helyzetet teremtett, amire az oktatási rendszer még nem volt felkészülve. Azok a gyerekek, akik ma bekerülnek az iskolába már monitorok előtt ülve, okostelefonokkal, tabletekkel tevékenykedve nőnek fel, nekik a vizuális információszerzés és az informatika használata olyan természetes, mint a levegővétel. A figyelmüket nem lehet már a hagyományos módon lekötni. Az őket elöntő ingerek és információk azonban könnyen átfolynak rajtuk, ha nem tanítjuk meg őket a rendszerben való gondolkodásra, az összefüggések felismerésére, a lényeg kiszűrésére. Erre például kiváló oktatási terep a sakktábla.

Milyen hatékonysága van, hány intézményben került bevezetésre a Sakkpalota Pedagógiai Program és milyen eredményei lehetnek néhány éven belül?

A Világsakkfesztivál szervezése mellett a Sakkpalota Program sikere és az ezzel járó elfoglaltság volt a másik oka, amiért 2014-ben úgy döntöttem, hogy visszavonulok a versenyszerű sakkozástól. Nagyon rövid idő alatt, nagyon nagy érdeklődés alakult ki körülötte, méghozzá magán a csatamezőn, vagyis az iskolákban. Az intézményvezetők és a pedagógusok egymásnak adják át a programmal kapcsolatos tapasztalataikat, és így épül a hálózat, amely ma már nemcsak, hogy az országot hálózza be, hanem a határon túli magyarlakta településeken is több helyen bevezették. A képzéseink a kezdetektől fogva teltházzal mennek, amelynek köszönhetően ma már mintegy hatszáz pedagógus kapta meg a Sakkpalota tanúsítvány. Mivel a program a Nemzeti Alaptanterv része, bármelyik közoktatási intézmény szabadon használhatja, nem kell sehol regisztrálnia, így nincs pontos adatunk arról, hogy hány iskolában alkalmazzák a módszert, de 180 intézményről biztosan tudunk, mert ennyi helyről már felvették az alapítványommal a kapcsolatot. Országosan már 13 olyan minősített intézményünk van, ezek a Sakkpalota referenciaiskolák, amelyekben bemutató órákat is tartanak az adott régió számára. Ami pedig a hatékonyságát illeti, azt egyrészt bárki azonnal megtapasztalja, ha egy ilyen iskolába ellátogat, másrészt a mérési eredmények is pontosan jelzik. A Sakkpalotás osztályokban tanuló gyerekek kompetencia teszteken mért eredményei több mint 30 százalékkal jobbak a kontrollcsoportokban mérteknél. Ebben a tanévben már egy komplex országos mérési projekt is elindult, hogy még pontosabb adatokkal rendelkezzünk visszajelzésként.

Melyek a legfontosabb elemei a tehetséggondozásnak Ön szerint? Kiknek az együttműködése szükséges ahhoz, hogy a tehetség érvényesülni tudjon?

Ezt az összefüggésrendszert építettük fel a Sakkpalota Programban. A gyerekekhez ugyanis a pedagógusok munkáján keresztül tudunk eljutni. Éppen ezért a képzéseink nem csupán technikai információk átadásából állnak, hiszen ahhoz elegendő lenne a programot a legapróbb részletességgel leíró tanítói kézikönyv. Arra törekszünk, hogy komplett módszertani megújuláshoz vezessük az innovációkra nyitott tanítókat, akik a képzés végére maguk is hihetetlen kreativitással képesek saját elképzeléseik szerint a gyerekek számára élvezhető feladatokat létrehozni. Mindannyiuknak a saját tanulóik szintjére, a tantárgyukra, a szociális környezetükre, a gazdasági forrásaikra szabottan kell alkalmazniuk a megszerzett ismereteket. A pedagógusok mellett pedig azt tapasztaljuk, hogy a teljes gyerek megközelítéssel a szülőket is motiválttá, érdeklődővé tudjuk tenni. És így áll össze a gyerekek, a szülők, a pedagógusok és a mi együttműködésünk, ami szükséges ahhoz, hogy hatékonyan legyünk képesek a digitális kornak megfelelő tehetséggondozásra.

Egy tehetség életmódja mennyiben különbözik másokétól és miként lehet arra figyelni, hogy „normális” életet éljen a tehetség is?

A közoktatásban az a cél, hogy minden gyerek a maga tehetségéhez mérten tudjon előre lépni. Azok a gyerekek, akik pedig valamely területen kiemelkedőek, és megvan hozzá a megfelelő támogatottságuk, hogy ezen dolgozzanak, az iskola utáni tevékenységekben is sokat kell segíteni. Ettől még teljesen normális életet tudnak élni. Csak egy kicsit több lemondással jár. Ahogy már korábban is említettem, a tehetség a kisebbik része annak, ami a sikerekhez kell, a motiváltság, a szorgalom és a kitartó munka a sokkal hangsúlyosabb rész.