HÍREK
Útvonal ide: HÍREK

Interjú a Prima-díjas újságíróval, Süveges Gergővel

2016. május 09.

A Tehetség Fórum váci állomásának helyszínén, a patinás Piarista Gimnáziumban vagyunk, ezért szinte nem is lehet más az első kérdésem, mint az, hogy mi mindent kaptál annak idején a tanáraidtól?

A figyelmet emelném ki elsősorban, és nagyon szívesen emlékszem vissza azokra a tanáraimra, akik nem egy krumplinak tekintettek a sok közül, hanem észrevettek bennem olyan képességeket, talentumokat, amelyeket talán én magam sem vettem észre korábban.

Ez azt jelenti, hogy például már az iskolában is szerettél szerepelni?

Hogy szerettem-e, azt nem tudom. De sokszor indultam szavalóversenyen, prózamondó versenyen, Kazinczy-versenyen, és tagja voltam az iskolai színjátszó körnek is.

A média világa mikor kezdett el igazán érdekelni?

Teljesen véletlenül kerültem a médiába. Egyetemre jártam és az egyik évfolyamtársnőm akkor a Duna Televízióban dolgozott, ahol éppen férfi műsorvezetőt kerestek. Ő tudta, hogy korábban foglalkoztam hasonlóval, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem megpróbálni. Mondtam magamnak, hogy ilyet még sohasem csináltam, úgyhogy tegyünk egy kísérletet. Később innen jelentkeztem a Magyar Televízióhoz is.

Emlékszem arra, amikor a televízió képernyőjére kerültél. Amivel te igazán kitűntél akkor a társaid közül, az a nagyon érthető, szép beszéd volt. Ez veled született adottság, vagy sokat kellett dolgoznod ezen?

Biztos, hogy otthonról hozok nagyon sok mindent, hiszen az, ahogyan az anyanyelvemet beszélem, az a szüleim érdeme. Biztosan az is benne van, hogy nagyon korán, már az iskola előtt megtanultam olvasni. Később pedig mondták a tanáraim, hogy érdemes lenne elindulni valamilyen versenyen.

Gondolom azt is mondták, hogy tehetséges vagy.

Ebben az a furcsa, hogy akinek nem mondják, az is tehetséges. Akik itt ültök a teremben, mind tehetségesek vagytok, ez egészen biztos. Mert az Isten ad nekünk képességeket! Legalább egy valamiben mindenki jó. Meg kell találni, hogy mi az az egy. De az egészen biztos, hogy egyikünk sincs cél nélkül ezen a földön. Az egészen biztos, hogy az Isten rólunk valamit álmodik. Rólad is, meg rólad is, meg rólad is. A kérdés az, hogy az életem során rájövök-e arra, hogy mi az Isten álma rólam.

Hét évig voltál a Híradó műsorvezetője, aztán politikai háttérműsorokban kezdtél el dolgozni, és voltál a Ma Reggel, és a Ma Este műsorvezetője is. Ezek rendkívüli felkészültségeket igénylő műsorok voltak. Mennyit készültél egy-egy adásra?

Sokat, és a Híradóra is kellett készülni, mert az elhangzó szöveg végső változatát mindig a műsorvezető alakítja ki, de a beszélgetős műsorokra nyilván sokkal többet kellett. Azt hiszem, hogy a legnagyobb kihívás, az a Ma Reggel című háromórás élő műsor volt, mert ott nagyjából 14 téma került elő, és azért 14 témából naprakésznek lenni, és felkészülni, az már nem olyan egyszerű feladat.

Egyik házigazdája voltál 2005-ben a Nagy könyv című műsorfolyamnak, és erről talán érdemes megemlékezni, mert ez egy nagyon érdekes vállalkozás volt. Azt hiszem, hogy nehéz annál ötletesebben népszerűsíteni a kultúrát, mint ahogyan azt az a műsor tette. Lehetett szavazni Magyarország legnépszerűbb regényére is, és az Egri csillagok lett a győztes. Milyen hatással volt rád, és szerinted a nézőkre az a műsor?

Azt láttam, hogy ez akkor tényleg egy országot megmozgató kampány volt, és nagyon örülök, hogy részt vehettem benne. Pontosan már nem emlékszem, de azt hiszem, hogy egy Szabó Magda regényt választottam, hogy arról beszéljek, mert kis ajánlófilmek is készültek akkor. Hogy rám milyen hatással volt, azt egészen pontosan meg tudom mondani, mert hallottam Vitray Tamást beszélni az ő legkedvesebb könyvéről. Ő azt mondta el, hogy, fiatalabb korában, amikor megismerkedett egy lánnyal és úgy találta, hogy ez a lány számára nem közömbös, akkor az ismerkedés korai szakaszában feltette neki azt a kérdést, hogy mond, a József és testvéreit olvastad-e? És amikor a lány nemmel válaszolt, akkor azt mondta, hogy olvasd el és majd utána találkozzunk. Roppantul szégyelltem magam ekkor, 2005-ben, amikor már majdnem 30 éves voltam, mert még nem olvastam a József és testvéreit. Tehát ő gyújtotta bennem fel az érdeklődés lángját, és olyan élményt kevés könyv nyújtott nekem, mint ez a Thomas Mann-regény.

Rendkívül kiegyensúlyozott a műsorvezetői stílusod, pedig általában élő adásban dolgozol és ugye ott sok váratlan dolog is előfordulhat. Ki lehet zökkenteni egyáltalán téged ebből a nyugalmadból?

Kérdezd meg a gyerekeimet! Persze, hogy ki lehet. Ez egy szakma, munka, amiben mi szerepet játszunk. Azt nem állítom, hogy egy nagyon hektikus, meg szangvinikus fickó vagyok egyébként, de természetesen mindenki, aki kiül egy színpadra, az bizonyos mértékig szerepet játszik. Ezt a szerepet hozzáigazítom a céljaim eléréséhez. Nyilván egy politikai beszélgetős műsorban nekem az a célom, hogy a szemben ülő politikus, legyen az bármelyik oldalról, a saját kíváncsiságom nyomán megpróbáljam arra rávenni, hogy elmondjon olyat is, amit egyébként nem mondana, és hogy legalább egy kicsit megéreztessem a nézőkkel, hallgatókkal, hogy a velem szemben ülő vendég mikor mond igazat és mikor nem. Erre nagyon sokféle stratégiát lehet kitalálni, van, aki vehemensen támad és igyekszik ütvefúróval földbe döngölni a riportalanyt, van, aki mézes-mázasan igyekszik kígyó módjára tekeregni, és van, aki csak nagyon higgadtan és nyugodtan próbál tűpontos kérdéseket feltenni. Hát ez nekem hol így sikerült, hol úgy, de az, hogy kihozzon a sodromból valaki, az valóban nem volt jellemző.

Most is vezetsz élő műsorokat a Közmédiában, de már a Kossuth Rádióban hallhatunk téged a Közelről és a Szombat délelőtt műsorvezetőjeként. Miben jelent más feladatot egy rádiós műsor vezetése?

Nem kell nyakkendőt kötni, valamint sminkelni, és ez nagyon jó! Egyébként nem sokban különbözik. Maguk a műsorok témái mások, mert nem politikaiak hála Istennek, úgyhogy jó tizenöt év után végre egészen mást csinálhatok, és ez a fellélegzés és felszabadulás is jólesik.

Tudjuk rólad, hogy négygyermekes családapa vagy. Hány évesek a gyermekeid, és miben tehetségesek?

A családban a prímszámok korát éljük: Borka hetedikes, Marci ötödikes, Annamari harmadikos, Andris pedig elsős. Négy teljesen különböző személyiség, Borka azt hiszem, hogy az átlátó-képességével tűnik ki, valamint rendszerező képességével, és a tudatosságával, Marci a humorával, az alkalmazkodó képességével, Annamari elképesztően jól mozog, tehát azt hiszem, hogy inkább a testmozgás, a torna a sport embere, Andris pedig egy igazi zenebohóc, egy igazi exhibicionista figura.

Könyvet is írtál az apaságról. Honnan jött az ötlet, hogy írj erről?

Amikor megszületett az első gyermekünk, akkor a Képmás magazintól érkezett egy felkérés, hogy apa-szemszögből írjak a gyerekeimről. Akkoriban ez a szemszög még nagyon kevésszer volt képviselve az írott világban. Voltak persze rá példák, Varga Domokos, vagy Németh László például írt a gyermekeiről, de nagyon ritka volt.

Milyen tanácsokkal látnád el azokat, akik a média iránt érdeklődnek és ott szeretnének érvényesülni?

Inkább bárkinek, aki bármilyen módon szeretne érvényesülni. Az első kérdés az, hogy ki vagyok én, és tudom-e, hogy milyen képességeim vannak. És vajon képes vagyok-e meghozni az életem alapdöntéseit. Az első ilyen döntés, hogy Istennel, vagy Isten nélkül akarom-e élni az életemet. A második ilyen kérdés az, hogy önmagamért akarok-e élni, vagy azért akarok önmagamért élni, hogy másokért élhessek? A harmadik döntés pedig szerintem az, hogy családdal vagy család nélkül szeretnék-e élni. Ha ezeket a döntéseket meghozom és ezekhez a döntésekhez ragaszkodni tudok, akkor tudom, hogy mi az, amit az Isten belém álmodott, és akkor meg tudom tartani azt az irányt, ami felé az életemet kormányoznom kell Ővele.